•
…a hit és a szeretet tömörsége szerint…
Lyoni Szent Ireneusz:
•
Visky Andrásnak
•
Az évek hosszan elkígyóznak, hullámokat vetnek.
•
Életünk a kiteljesedés és a visszaesés végletei között oszcillál.
•
A tökéletesség és a tökéletlenség egyaránt képes csodálattal eltölteni. Az előbbi magától értetődően, az utóbbi ép ésszel felfoghatatlan jellegénél fogva.
•
A művészet a kutatás egyik kozmikus területe. Valamelyest hasonlít a teremtésre. Jóllehet nem ex nihilo indul. Hozott anyagból dolgozik.
Nemcsak módosítja a mindenség mintázatát, hanem képessé teszi érzékelését. Más lehetőségek, lefolyások felé téríti szemünket, fülhallásunkat, figyelmünket.
•
Mindenhol meg lehet látni. Csak szem, továbbá szellemi és lelki állapot kérdése.
•
Az örökkévalóság kánonjára kódolás minden kultúra kardinális kérdése.
•
A retro csak a szépre emlékszik; letörli a múlt emlékéről a húst és a vért. Így aztán a rózsaszín változat virít.
•
A modern szépség nem a klasszikus eszményt kultiválja. Inkább a mozgalmasságot szereti. Ha emberi ez a mozgalmasság, akkor dinamikus és szertelen, ha anyagban, tárgyakban mutatkozik, akkor kaotikus. Mondhatni amerikai szépség.
•
A különféle, egymással ellentétes irányú kétségek közepette bizonyos stabilitás tud kialakulni.
•
A szélre tartók tömegénél érdekesebbek azok, akik mindkét végletet végbeviszik magukban.
•
Különböző szélességeken és hosszúságokon hatolunk át az idők folyamán.
•
Amilyen mértékben izolálódunk egymástól, olyan mértékben válunk az összeköttetés médiumainak kiszolgáltatottjaivá.
•
A testet közel kétezer éven át sikerült száműzni az európai öntudatból. Ami aztán vastagon visszaütött. Mára – a mechanikus, a viktoriánus és a militáris testtagadás korszakai után – sikerült a másik végletbe jutni.
•
Az extatikus hullámzás egy pontján az az ember az egyetemes lüktetéssel fonódik össze. Erőssége felülírja a személyesség körét és az egyediségünkön át az egyetemleges vivőáramára állít át.
•
A világ a várakozás, a haladék ideje is: amikor majd minden lesz mindenben. Addig csodáit élve, örömétől eltelve, fájdalmát átérezve.
•
A kereszt kiegyensúlyoz; mint végletek közé feszített kiegyenlítődés.
•
A hit nem valamiféle hiszem, hanem a kinyilatkoztatásnak a kétely fehérizzásában edzett bizonysága.
•
Az intézmények ingoványán át nem könnyű eljutni a Test és Lélek közvetlen közelségébe. A Megfeszített misztériumába. Lélekig hatoló hullámába.
•
Nem vagyunk méltóak, hogy nevét – a NEVET – kimondjuk. Kimondatlanul is meg kell értenünk. Akárcsak olykor egymást.
•
Előbb a nép, aztán a népiesség homálya hárult el. Ráébredtünk, hogy mindmegannyian az ő népe vagyunk. Az ő szemének fénye. Ha olykor el is homályosulunk.
•
Fényéből élünk. A tűz fényéből, mely oly bőségben árad az ég majd minden szegletéből.
•••
MEGJELENT: Mellékzörej (szerk. Sepsi Enikő és Tóth Sára) KGRE – L’Harmattan – Koinonia, Bp., 2017.
A FALI AFORISZTIKA feltárása A NOMÁD BELÁTÁS része: https://anomadbelatas.wordpress.com/
COPYRIGHT Tillmann J. A.
