MAI MANÓ FOTÓEGYETEM •••••• SZILÁGYI SÁNDOR & TILLMANN JÓZSEF

január 6, 2019

Vilém Flusser (1920-1991) A fotográfia filozófiája című könyvében kétfajta fotóst különböztet meg. Egyik a funkcionárius, aki a képkészítő és – terjesztő apparátusokkal játszik, vagyis kiszolgálja a posztindusztriális társadalom képéhségét. A másik az experimentális fotós, aki viszont az apparátusok ellen játszik. Az első szakmányban gyártja a semmitmondó, egymást ismételgető, sablonos képeket, a másik viszont arra törekszik, hogy informatív képeket hozzon létre. Mi köze van mindennek a szabadsághoz, az emberi civilizációhoz és a mostani kultúránkhoz? Tillmann József segítségével ezt próbálom kideríteni. – írta Szilágyi Sándor az alább látható – Funkcionális vagy experimentális fotográfia? Vilém Flusser a fotót terjesztő apparátusokról című – előadás ajánlójában.

szilagyi tillmann mai mano 2014 03 04

A 2014. március 4-én elhangzott előadást a Mai Manó Ház Napfényműtermében rögzítettük. A beszélgetéshez fölhasznált idézeteket Bozó Andrea színművész tolmácsolta a közönségnek.

A BESZÉLGETÉS: https://maimanohaz.blog.hu/2018/07/14/mai_mano_online_fotoegyetem_szilagyi_sandor_fotoelmeleti_vitasorozata_vitapartner_tillmann_jozsef

A SOROZAT:

http://archiv.maimano.hu/fotomuveszeti_szabadegyetem-negyedik_sorozat.html

Reklámok

Tillmann J. A.: Fali aforisztika. Ladomi lelet

július 31, 2017

…a hit és a szeretet tömörsége szerint…

Lyoni Szent Ireneusz:

Visky Andrásnak

 

 

Az évek hosszan elkígyóznak, hullámokat vetnek.

Életünk a kiteljesedés és a visszaesés végletei között oszcillál.

A tökéletesség és a tökéletlenség egyaránt képes csodálattal eltölteni. Az előbbi magától értetődően, az utóbbi ép ésszel felfoghatatlan jellegénél fogva.

A művészet a kutatás egyik kozmikus területe. Valamelyest hasonlít a teremtésre. Jóllehet nem ex nihilo indul. Hozott anyagból dolgozik.

Nemcsak módosítja a mindenség mintázatát, hanem képessé teszi érzékelését. Más lehetőségek, lefolyások felé téríti szemünket, fülhallásunkat, figyelmünket.

Mindenhol meg lehet látni. Csak szem, továbbá szellemi és lelki állapot kérdése.

Az örökkévalóság kánonjára kódolás minden kultúra kardinális kérdése.

A retro csak a szépre emlékszik; letörli a múlt emlékéről a húst és a vért. Így aztán a rózsaszín változat virít.

A modern szépség nem a klasszikus eszményt kultiválja. Inkább a mozgalmasságot szereti. Ha emberi ez a mozgalmasság, akkor dinamikus és szertelen, ha anyagban, tárgyakban mutatkozik, akkor kaotikus. Mondhatni amerikai szépség.

A különféle, egymással ellentétes irányú kétségek közepette bizonyos stabilitás tud kialakulni.

A szélre tartók tömegénél érdekesebbek azok, akik mindkét végletet végbeviszik magukban.

Különböző szélességeken és hosszúságokon hatolunk át az idők folyamán.

Amilyen mértékben izolálódunk egymástól, olyan mértékben válunk az összeköttetés médiumainak kiszolgáltatottjaivá.

A testet közel kétezer éven át sikerült száműzni az európai öntudatból. Ami aztán vastagon visszaütött. Mára – a mechanikus, a viktoriánus és a militáris testtagadás korszakai után – sikerült a másik végletbe jutni.

Az extatikus hullámzás egy pontján az az ember az egyetemes lüktetéssel fonódik össze. Erőssége felülírja a személyesség körét és az egyediségünkön át az egyetemleges vivőáramára állít át.

A világ a várakozás, a haladék ideje is: amikor majd minden lesz mindenben. Addig csodáit élve, örömétől eltelve, fájdalmát átérezve.

A kereszt kiegyensúlyoz; mint végletek közé feszített kiegyenlítődés.

A hit nem valamiféle hiszem, hanem a kinyilatkoztatásnak a kétely fehérizzásában edzett bizonysága.

Az intézmények ingoványán át nem könnyű eljutni a Test és Lélek közvetlen közelségébe. A Megfeszített misztériumába. Lélekig hatoló hullámába.

Nem vagyunk méltóak, hogy nevét – a NEVET – kimondjuk. Kimondatlanul is meg kell értenünk. Akárcsak olykor egymást.

Előbb a nép, aztán a népiesség homálya hárult el. Ráébredtünk, hogy mindmegannyian az ő népe vagyunk. Az ő szemének fénye. Ha olykor el is homályosulunk.

Fényéből élünk. A tűz fényéből, mely oly bőségben árad az ég majd minden szegletéből.

•••

MEGJELENT: Mellékzörej (szerk. Sepsi Enikő és Tóth Sára) KGRE – L’Harmattan – Koinonia, Bp., 2017.

A FALI AFORISZTIKA feltárása A NOMÁD BELÁTÁS része: https://anomadbelatas.wordpress.com/

COPYRIGHT Tillmann J. A.

A 2000 & a fűzfám / Tillmann J. A.

június 28, 2016

fuzfa

Az éjjeli vihar letörte nagy fűzfám két nagy ágát. Ennek önmagában nem lenne jelentősége, ha nem volna sajátos egybeesése két másik, a 2000-rel kapcsolatos eseménnyel: Kezdve ott, hogy kezdeteik évre egybeesnek: 1989-ben indult a lap, első évfolyamától kezdve szerzője voltam. Ugyanebben az évben egy ujjnyi vastag méteres fűzfahusángot dugtam a kertünk közepébe. Dunaföldvár határában törtem le egy útszéli fáról, és akkor még nem tudtam, milyen jól választottam, ui. az akác mellett a leggyorsabban növekvő fafajta, s így már pár év múlva kellemes árnyékot borított gyermekeink homokozója fölé. Azóta folyamatosan terebélyesedett, évenként körülbelül méternyivel nőtt. Ma már a kert csaknem teljes szélességére kiterjed és ágaival eleven kupolát képez a homokozó helyén álló tégla-terasz s a rajta álló asztal fölé.

Fő művemnek szoktam mondani; méretei ezt kétségtelenné teszik. Lenyűgöző jelensége és fejleményei egyszer írásra is ragadtattak (Vécsei Juli kért föl, egy Trafó-kiállítás katalógusába készült, az ÉSben is megjelent: Levelek tengere. Egy fűzfa fejleményei http://www.c3.hu/~tillmann/irasok/muveszet/fuzfa.html )

S úgy tűnik, nemcsak a kezdetek, hanem a végek is valamelyest egybeesnek: tegnap volt a 2000 búcsúestje a Stúdio K-ban…: https://www.facebook.com/events/480540218809537/

Igaz, vélhetően a 2000 nem ér egészen véget, hanem – reménybeli támogatóinak köszönhetően – a hálóra tevődik át, e-lapként él tovább. A fűzfám lombozatának vesztesége tetemes, nem ugyanaz már, mégis él tovább. Immár valamelyest 2000-emlékfa gyanánt.

Zsidóságról és kereszténységről beszélgettünk

december 23, 2015

Menora weihnachstbaum Berlin

Ortodox rabbik nyilatkozata és egy új vatikáni dokumentum kapcsán beszélgettünk Szántó T. Gáborral, a Szombat főszerkesztőjével a Klubrádió Rakott c. műsorában (2015.12. 21.) http://klubradio.fejlesztoportal.hu/v1/musor/208

 

Mennyei atyánk akaratát teljesítve: Egy zsidó–keresztény partnerség felé http://www.szombat.org/politika/ortodox-rabbinikus-nyilatkozat-a-keresztenysegrol

DABRU EMET Zsidó nyilatkozat a keresztényekről és a kereszténységről (2000) https://en.wikipedia.org/wiki/Dabru_Emet

Mert Isten ajándékai és az ő elhívása visszavonhatatlanok (Római levél 11,29)

A kereszténység és a judaizmus összefonódik, Isten sohasem bontotta fel szövetségét a zsidó néppel. — Új vatikáni dokumentum 2015.12.10.

angolul:http://en.radiovaticana.va/news/2015/12/11/vatican_issues_new_document_on_christian-jewish_dialogue_/1193274

németül: http://de.radiovaticana.va/news/2015/12/10/original-dokument_reflexionen_zu_nostra_aetate/1193343

magyar kivonata: http://www.szombat.org/politika/a-vatikan-mar-nem-akarja-megteriteni-a-zsidokat

kereszt+csillag

A Nagy Tanító – Wittgenstein, avagy AZ EGYSÉGES OLVASÁSI MÓD

október 23, 2014

 

az eredeti szöveg:

A Nagy Tanító. Wittgenstein-emlékmozaik

http://www.c3.hu/~tillmann/irasok/filozofia/witgenstein.html

 

Képek az In memoriam Klaus Nomi – emlékfilmből

október 7, 2014

felhos

Az In memoriam Klaus Nomi munkacímű, torzóban maradt filmet a Balázs Béla Stúdióban, 1984-ben kezdtük forgatni; elkészült részei a filmgyártás felbomlásakor  elvesztek, a forgatott anyag VHS-en maradt meg.

Koncept & rendezés: Tillmann J. A.

Operatőr: Dér András

Ruhák: Király Tamás

Fotók: Fejér G. Gábor

ketten_kertben

pokhalo

pokhalos

a Városi Szalonban voltunk

október 4, 2014

PLACC feszt 2010

Heidegger: Útban a nyelvhez. Árnyjáték

augusztus 7, 2014

szkene másolat

Heidegger: Útban a nyelvhez. Árnyjáték

 a NóLAND SZÍNHÁZ előadásának hangsávja:

http://catalog.c3.hu/index.php?page=work&id=1196&lang=HU

Martin Heidegger: Útban a nyelvhez. Egy japán és egy kérdező párbeszédéből (Fordította Tillmann J. A., Helikon Kiadó, 1991.) című írása alapján

——————————

Japán: Csányi Attila

Kérdező. Tillmann J. A.

Néző: Balogh B. Márton

Hang: Hortobágyi László

Fotó:  Fejér G. Gábor

utban a nyelvhez plakat_net

előadásra került:

Szkéné Színház, Budapest, 1984. április, október

Miskolci Galéria, 1984, június

“Centrális” könyveim

január 5, 2014

GegenwPlakatEmail.indd

Berlini barátném Viola Vahrson egy kiállítássorozatot rendezett GEGENWELTEN. Die unsichtbare Seite der Dinge / ELLENVILÁGOK. A dolgok láthatatlan oldala címmel, és ennek részeként többünket megkért, hogy ki-ki állítsa össze „a 19., 20., 21. század /számára/ centrális könyveinek” jegyzékét.

Első látásra ez egyszerűnek tűnt, de később okozott némi fejtörést. Különböző életkorokban és élethelyzetekben olvasmányok nagyon különböző módon tudnak hatni. Azt tapasztaltam magamon és másokon – főként diákok nemzedékeit látva –, hogy a felnövekvés különböző fázisaiban az „ablakok kinyílásának”, és az azt követő első észlelések pillanataiban nagyon esetleges, mi jár nagy hatással. Ezt különösen jól mutatják az ún. nemzedéki kultfilmek.

A századok szerinti bontás pedig éppoly nehezen fér össze a személyes szempontokkal, mint a műfaji meghatározatlanság. Ezért aztán, ha már a századok metszésvonalait figyelembe kellett vennem, legalább a ‘műfaji határokat’ érvényesítettem valamelyest a tagolásban.

Így adódott ez a váz, amelynek valójában minden tétele külön értelmezést és életrajzi elhelyezést kívánna, de a felkérés különben sem erre vonatkozott…

19. sz

H. Ch. Andersen mesék

Benedek Elek: A világszép nádszálkisasszony

Dosztojevszkij: Karamazov-testvérek; Ördögök

Herman Melville: Moby Dick

Jules Verne: Rejtelmes sziget, Kétéves vakáció

E. A. Poe elbeszélések

Hölderlin – Gedichte

Henry D. Thoreau: Walden

20. sz

Jean de Brunhoff: Babar utazása

Isaac Asimov: Alapítvány-trilógia

Paul Auster: Holdpalota

Georges Batailles: Das obszöne Werk;Der heilige Eros

Jorge L. Borges – elbeszélések

Tadeusz Borowski – elbeszélések

Mihail Bulgakov: Mester és Margarita

Arthur C. Clarke: Randevú a Rámával

William Gibson: Neurománc

Franz Kafka művei

Frank Herbert: Dűne

Konrád György: A látogató

Arthur Koestler önéletrajzi könyvei

Stanislaw Lem: Az Úr hangja

Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai

Robert Musil: Törless iskolaévei

Nádas Péter: Emlékiratok könyve

Géza Ottlik: Iskola a a határon

Petri György versei

Pilinszky János művei

Paul Reps: Zen Flesh, Zen Bones

Varlam Salamov – elbeszélések

Szentiványi Jenő:  A kőbaltás ember

Tandori Dezső: Töredékek Hamletnek

Georg Trakl – Gedichte

John Cage: Csend

Miklós Erdély írásai

Vilem Flusser írásai

Paul Klee: Tagebücher; Bildnerisches Denken

Detlef B. Linke: Az agy

Lévi-Strauss: Szomorú trópusok

Marshall McLuhan: Understanding Media

Lewis Mumford: Város a történelemben

Stein Aurel: Ázsia halott szívében

Paul Virilio írások, interjúk

Steven Weinberg: Az első három perc

Gilles Deleuze – Felix Guattari: 1000 Plateaux

Hans Urs von Balthasar: A három nap teológiája

István Bibó: Az európai társadalomfejlődés értelméről

Hannes Böhringer: Begriffsfelder. Von der Philosophie zur Kunst.; Was ist Philosophie?

Martin Buber: Die Erzählungen der Chassidim

Northrop Frye: Kettős tükör. Biblia és irodalom

Pierre Hadot: Philosophie als Lebensform; A lélek iskolája. Lelkigyakorlatok és ókori filozófia

Heidegger: Was ist Metaphysik? ; Nietzsche

Hans Jonas: Prinzip Leben

Ghislain Lafont: A katolikus egyház teológiatörténete

Franz Rosenzweig: Stern der Erlösung

Carl Schmidt: Land und Meer

Susan Sontag esszék

George Steiner: Real Presence

Szabó Lajos írásai

21. sz.

Borbély Szilárd versei

Teju Cole: Open City

Michel Houellebecq: A térkép és a táj

Peter Høeg: Das stille Mädchen

Spiró György: Fogság

Alain Badiou: Szent Pál. Az egyetemesség apostola

Hannes Böhringer: Harte Bank

Hans Ulrich Gumbrecht: A jelenlét előállítása 

Detlef B. Linke: Die Freiheit und das Gehirn; Religion als Risiko

Roger Scruton: Iszom, tehát vagyok. Egy filozófus borkalauza

Szirtes János szíves kérésére performáltuk

december 6, 2013