Tillmann J. A.: Fali aforisztika. Ladomi lelet

…a hit és a szeretet tömörsége szerint…

Lyoni Szent Ireneusz:

Visky Andrásnak

 

 

Az évek hosszan elkígyóznak, hullámokat vetnek.

Életünk a kiteljesedés és a visszaesés végletei között oszcillál.

A tökéletesség és a tökéletlenség egyaránt képes csodálattal eltölteni. Az előbbi magától értetődően, az utóbbi ép ésszel felfoghatatlan jellegénél fogva.

A művészet a kutatás egyik kozmikus területe. Valamelyest hasonlít a teremtésre. Jóllehet nem ex nihilo indul. Hozott anyagból dolgozik.

Nemcsak módosítja a mindenség mintázatát, hanem képessé teszi érzékelését. Más lehetőségek, lefolyások felé téríti szemünket, fülhallásunkat, figyelmünket.

Mindenhol meg lehet látni. Csak szem, továbbá szellemi és lelki állapot kérdése.

Az örökkévalóság kánonjára kódolás minden kultúra kardinális kérdése.

A retro csak a szépre emlékszik; letörli a múlt emlékéről a húst és a vért. Így aztán a rózsaszín változat virít.

A modern szépség nem a klasszikus eszményt kultiválja. Inkább a mozgalmasságot szereti. Ha emberi ez a mozgalmasság, akkor dinamikus és szertelen, ha anyagban, tárgyakban mutatkozik, akkor kaotikus. Mondhatni amerikai szépség.

A különféle, egymással ellentétes irányú kétségek közepette bizonyos stabilitás tud kialakulni.

A szélre tartók tömegénél érdekesebbek azok, akik mindkét végletet végbeviszik magukban.

Különböző szélességeken és hosszúságokon hatolunk át az idők folyamán.

Amilyen mértékben izolálódunk egymástól, olyan mértékben válunk az összeköttetés médiumainak kiszolgáltatottjaivá.

A testet közel kétezer éven át sikerült száműzni az európai öntudatból. Ami aztán vastagon visszaütött. Mára – a mechanikus, a viktoriánus és a militáris testtagadás korszakai után – sikerült a másik végletbe jutni.

Az extatikus hullámzás egy pontján az az ember az egyetemes lüktetéssel fonódik össze. Erőssége felülírja a személyesség körét és az egyediségünkön át az egyetemleges vivőáramára állít át.

A világ a várakozás, a haladék ideje is: amikor majd minden lesz mindenben. Addig csodáit élve, örömétől eltelve, fájdalmát átérezve.

A kereszt kiegyensúlyoz; mint végletek közé feszített kiegyenlítődés.

A hit nem valamiféle hiszem, hanem a kinyilatkoztatásnak a kétely fehérizzásában edzett bizonysága.

Az intézmények ingoványán át nem könnyű eljutni a Test és Lélek közvetlen közelségébe. A Megfeszített misztériumába. Lélekig hatoló hullámába.

Nem vagyunk méltóak, hogy nevét – a NEVET – kimondjuk. Kimondatlanul is meg kell értenünk. Akárcsak olykor egymást.

Előbb a nép, aztán a népiesség homálya hárult el. Ráébredtünk, hogy mindmegannyian az ő népe vagyunk. Az ő szemének fénye. Ha olykor el is homályosulunk.

Fényéből élünk. A tűz fényéből, mely oly bőségben árad az ég majd minden szegletéből.

•••

MEGJELENT: Mellékzörej (szerk. Sepsi Enikő és Tóth Sára) KGRE – L’Harmattan – Koinonia, Bp., 2017.

A FALI AFORISZTIKA feltárása A NOMÁD BELÁTÁS része: https://anomadbelatas.wordpress.com/

COPYRIGHT Tillmann J. A.

Advertisements

%d blogger ezt kedveli: